Mint említettem már nektek, augusztus 11-én volt lehetőségem, hogy megnézzem a Szegedi Sazabadtéri Játékokon, a " A Notre Dame-i toronyőr" című musicelt, ami az Operettszínház legújabb darabja. Kezdjük az elején. Voltam olyan szerencsés, hogy pont azon a héten betegedtem le, és péntek reggel úgy keltem fel, hogy lázas voltam, illetve nagyon köhögtem, ezért úgy volt, hogy nem megyünk el az előadásra, hanem inkább otthon pihenek. Viszont tudtam, hogy ha maradok akkor megbánom majd, és végül rohadt jó döntést hoztam, hogy nem hagytam ki a darabot. 

Quasimodo szerepében Veréb Tamást láthattuk, akit azok is ismerhetik, akik nem mozognak a színház világában, hiszen tavaly Tomi nyerte meg a Sztárban sztár című műsor 4.évadát. Tudtam, hogy csodás hangja van, de élőben még nem hallottam, és igazán nagy meglepetést okozott, mert hihetetlen hangja van! Egy igazi tehetség a srác, nagy jövő áll előtte! Nem lehet könnyű úgy végig játszani egy darabot, hogy szó szerint egy púp van az ember hátán és mindvégig figyelni kell arra, hogy görnyedt legyen a testtartása,gondoljunk csak bele, hogy így mennyire nehéz lehet énekelni. Viszont Tomi mindvégig fantasztikus volt. 

A női főszerepet Gubik Petra játszotta, akit még szintén nem láttam játszani és valahogy olyan idegen volt számomra. Viszont Esmeraldaként bebizonyította, hogy nem hiába kapta meg a főszerepet. Vágó Zsuzsi is játszott, aki egy istennő volt most is, de ez egyátalán nem meglepő. Mészáros Árpád Zsolt volt a cigányok királya, Szapó P Szilveszter pedig Claude Frollo-t keltette életre. Szilveszternek eléggé negatív szerepe volt, de ez mit sem vont le a játékából. 

Az első felvonás közepe felé volt egy kis aggodalom, hiszen elkezdett esni az eső. A szervezők azonnal felkapcsolták a villanyokat és félbeszakították az előadást. Kero azonnal a színpadon termett és közölte a közönséggel, hogy mindjárt felhívják a repteret és érdeklődnek az iránt, hogy merre tart az eső, de addig is esőkabátokat osztanak ki a nézőknek. Pár perc múlva közölte Kero, hogy az eső kikerül minket és hamarosan folytadódik az előadás. Kb 20 perces szünet után már újra a sznípadon voltak a színészek, és kalapot emelek előttük, hogy úgy tudtak tovább haladni, minhta mi sem történt volna, pedig premier előadásról volt szó, nem pedig egy olyan darabról, amit már 100 alkalommal játszottak. Nem akarok spoilerezni, de annyit elárulok, hogy a történet nem happy end-el zárul. Amint vége lett az előadásnak, a nézől állva tapsoltak és tényleg nagyon,nagy siker volt a darab. 

A zenék, a koreográfia és a dalok is mind-mind fantasztikusak voltak. Valamint a mondanivalója is igazán telitaláló még így 2017-ben is. Aki teheti az mindenképp nézze meg a színházban, vagy pedig jövőre Szegeden, mert ez tényleg egy csoda. 

Az elmúlt két hónapban nagyon nem voltam jelen a blogon, de erről már két korábbi bejegyzésben olvashattatok. Most végre rendeződött minden, sikerült találni egy végleges albérletet, ahova egy hete beköltöztünk és eddig kellett arra várni, hogy net is legyen. A mai nap folyamán végre ez is beteljesedett, így sikerül újra a szabadidőm egy részét a blogra fordítanom. Nagyon sok ötletem van, többek között szeretném folytatni a nyitáskor elkezdett sztárhíres rovatot, amivel hetente egyszer jelentkeznék. Természetesen a személyes jellegű posztok is megmaradnak, illetve továbbra is lesznek TAG-es bejegyzések is. 

A héten érkezem hozzátok egy beszámolóval is, hiszen még 11-én volt szerencsém megnézni a Szegedi Sazabdtéri Játékokon, a ' A Notre Dame-i toronyőr" című musicalt a premier előadáson. Most erre nem térek ki bővebben, de annyit elárulhatok, hogy mesés volt, és aki teheti az mindenképpen nézze majd meg az Operett színházban vagy jövőre a szegedi szabadtérin. 

A lap külseje is változott, hiszen felhasználtam Efruse legutóbbi csodás munkáját. Annyira letisztult az egész, és ezeket a színeket is imádom, így nem volt kérdés, hogy a visszatérésnél ezzel térek vissza, Egy ideig biztos,hogy ez lesz fent a lapon. 

Szisztok drágaságok! 

Tusom ismét nagyon eltüntem,de a napjaim annyira húzosak,hogy egyszerűen nincs időm semmire,valamint az is ott van,hogy tabletről tudok csak netezni,és így szerkeszteni vagy épp egy hosszabb bejegyzést írni,egyszerűen nagyon fárasztó és hosszú folyamat. Az elmúlt napokban mindig mentem valahova,ha pedig itthon voltam,akkor munkát illetve akbérletet kerestem,mert mint említettem a mostani hlyet csak 1,5 hónapra adták ki,hiszen augusztus végétől egyetemisták jönnek ide. 

Amúgy nem tudom,hogy felétek miként működik az albérlet biznisz,de itt Szegeden egyszerűen katasztrófa ami megy. Az albérletek 80%-át csak és kizárólag diákoknak adják ki,amit pedig másoknak is,az kb havi 100000ft+rezsi+2-3havi kaució!! ami azt jelenti,hogy beköltözéskor kb 150-200 ezer ft kéne kifizetni,és a legtöbb esetben ezek kis lakások,olyan 40-45 négyzetméter közöttiek. Nagyon kevés olyan van,ami tökéletes,ezekkel ciszont az a gond,hogy már ki vannak adva,de persze a hirdetést nem szedik le. 

A másik ami nagyon szörnyű,az a munka. Hiába élek egy nagyvárosban,egyszerűen nem lehet elhelyezkedni,és ne,ne jöjjön senki azzal,hogy csak akarni kell és lesz munka,sajnos ez nem így megy. Én nagyon szeretnék már dolgozni,de nincs rá lehetőségem. Millió helyre jelentkeztem már,de ebből egy kezemen megszámolom,hogy hány helyről jött válasz. Most arra az elhatározásra jutottam,hogy ismét regisztrált munkanélküli leszek,hátha kiközvetítenek valahova,és legalább olyan 50000ft körül keresek. 

Ami az oldalt illeti,tartalmasabb és gaykoribb poszt akkor várható,amikor beköltöztünk a végleges új albérletbe,és már lesz rendesen netem. Addig azért megpróbálok gyakrabban jelentkezni,illetve augusztus 11 után érkezek egy beszámolóval is,hiszen megyek a A Notre Dame-i toronyőr premier előadására *.*

Az elmúlt napokban ismét eltüntem a blogról,és igazából szinte minden helyről,ami az internet világát illeti. Sajnos megint problémák léptek fel,és nem volt semmi időm arra,hogy a lapjaimmal foglalkozzak. Mi is,hogy egy héttel ezelőtt közölték velünk,hogy az albérlet tulajdonosa költözik vissza a lakásba szerdán,és ha nem hagyjuk el a lakást rendőrökkel,meg kutyákkal tesz ki minket,ugyanis az exe az ő engedélye nélkül adta ki a kecót. Volt szerződésünk,de mivel nem akartunk balhét,így a hétvége azzal!telt,hogy új albit keresünk,ami ennyi idő alatt szinte lehetetlen. 

Tudjátok,hogy mi a nagyon bosszantó? Az,hogy az albétletek 80%-a csak egyetemistáknak kiadó,ami meg családnak is,az 100.000ft+rezsi+ 2 vagy akár három hónap kaució,ami azért rohadt sok,és sok esetben bútorozatlan a lakás,és még nem is nagy,mert mondjuk 40-60 négyzetméter között mozog,és másfél vagy két szobásak,jobb esetbn nappali is van hozzá. 

Végül hétfő délután találtunk egy albérletet,de ezt csak augusztus közepéig adták ki,mert szeptembertől új lakók jönnek,akik már májusban kibérelték szeptemberre a kérót. Szóval most ott tartunk,hogy bőszen keresgélünk egy biztos hely után. 

Erre a másfél hónapra az internetet sem hozatjuk át,hiszen 15 nap az átkötési idő,de netem van,mert egy szórakozóhely felett vagyunk,onnan meg jön a wifi :D 

Vége. Kedden leadták a Pretty Little Liars 2 utolsó epizódját is, ezzel pedig pontot tettek a történet végére. Bár már egy ideje nem nézem a sorozatot, úgy voltam vele, hogy a finélét megnézem majd. Azonban, amikor szerdán szembesültem azzal, hogy ki A.D eléggé csalódott voltam, mert nem erre számítottam, és úgy voltam vele, hogy inkább nem is nézem meg a finálét, ám végül mégis megnéztem, és nem bántam meg. Nem fogok kitérni minden cselekményre, de azért a legfontosabbakra próbálok kitérni. 

Az Emison párost valahogy még mindig nem értem,nem tűnik valósnak a szerelmük, nekem olyan egyoldalúnak tűnik. Valahogy nem bírom az ő párosukat. Emilyt sokkal jobban szerettem volna Page oldalán látni, őket nagyon bírtam együtt. Nekem kicsit az is sok volt, hogy ikreik lettek. Kicsit túl sok egy családon belül az ikrek szám. Értem én, hogy aki ikre, annak nagyobb valószínűséggel lesznek a családjában is ikrek, de azért ez már sok. Amikor Alison és Pam beszélgettek, valahogy az volt az érzésem, hogy Pam beteg,de erre végül nem tértek ki, így nem nagyon értem a dolgot. 

Na de térjünk is át a legfontosabb részre. Kiderült, hogy Spencernek van egy ikrek, akinek Alex Drake a neve, és Ő A.D. Komolyan mondom Troian egyszerűen zseniális színésznő! Ahogy életre keltette Alexet, és ahogy végig hozta az az angol akcentust. Megemelem a kalapomat. Az elején nagyon dühös voltam az ikrek sztori miatt, mert én végig abban reménykedtem, hogy az egyik lány lesz végül a gonosz, de az epizód után valahogy mégis elégedett voltam. Megértettem, hogy Alex miért tette az egészet. Az a pár jelenet Wrennel. Istenem olyan cukik voltak! Sajnálom, hogy Wrenből végül egy nyaklánc lett. 

Amit nem értek, hogy Alex miért rabolta el Ezrát? Nem értem a logikát.. Na de mindegy, a sorozat történetében nem az az első olyan dolog amit nem értek. Gondolom ez azért kellett, legyen még egy kis pánik a sorozatban, és attól tartsanak a rajongók, hogy ne legyen Ezria esküvő.

Addison roppant mód idegesítő, szerintem Ő sokkal rosszabb, mint Alison valaha is volt. Nekem amúgy ez a szál egy kicsit erőltetettnek hatott, ahogyan az is, ahogy a sorozat véget ért. Pont ugyan az a jelenet játszódott le, mint amit a pilotban láthattunk. 

Nekem kicsit az is sok, hogy mindenki összejött a régi párjával/szerelmével. Emison házas, gyerekeik vannak, Haleb házas, Ezria házas és Spoby is ismét összejött. Értem én, hogy kiakarták elégíteni a rajongói táborokat, de szerintem ez azért erős túlzás volt, még akkor is, ha Ezria nem lehet tökéletesen boldog, hiszen Aria nem tud teherbe esni. Én jobban örültem volna, hogy csak egy, max két páros hoznak újra össze. 

Végerdményében nem volt rossz a finálé, de én másképp is el tudtam volna képzelni a dolgot. 

Most egy olyan bejegyzéssel érkeztem hozzátok, amit már nagyon rég szerettem volna megírni, de egyszerűen eddig nem került rá sor.  Nagyon szeretem a színházi előadásokat,és most egy olyan darabról írok nektek, amit 2015-ben láthattam Szegeden, méghozzá a premier előadást, ez pedig nem más, mint a " A Nyomorultak" című darab.

A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól - az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Jean Valjean, az egykori elítéltet, akit évtizedeken át üldöz a könyörtelen Javert felügyelő,miután megszegi a próbaidejét. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a munkásnő leányáról, Cosette-ről, az életük örökre megváltozik 

Anya kedvenc darabja, így nem volt kérdés, hogy amikor 2015-ben műsorra tűzték az új Madách színház féle feldolgozást, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, hogy elmegyünk rá. Már áprilisban megvettük a jegyeket, és izgatottan vártuk a bemutatót. Az igazat megvallva, előtte nem ismertem a darabot, csupán néhány dalt belőle. Persze a történettel tisztában voltam. A filmet is láttam, így tudtam, hogy nem fogok csalódni. 

A premier napjára volt jegyünk, amiért nagyon hálás vagyok, ugyanis a azt követő előadásokat többször is félbeszakította a felhőszakadás, vagy éppen elmaradt. Tehát augusztus 14-én mentünk megtekinteni a darabot. Akkor többek között Zöld Csaba(Jean Valjean) Debreczeny Csaba (Javert) Vágó Berndaett (Fantine) Solti Ádám (Marius) voltak láthatóak a főszerepben. 

Ahogy felcsendültek az első dallamok, azonnal megfogott, és onnantól kezdve tudtam, hogy nem fogok csalódottan távozni. Annyi zseniális színészünk és színésznőnk van, de sajnos ezt hazánkban csak egy bizonyos réteg ismeri, és ez nagyon bosszantó. Debreczeny Csabát addig a pillanatig nem hallottam énekelni, és még ilyen komoly szerepben sem láttam még, és valami fergetegesen nagy élmény volt amit nyújtott. A Jean Valjean-t alakító Zöld Csaba is valami fantasztikus volt, egyszerűen libabőröztem tőle. Annak meg nagyon, nagyon örültem, hogy Detti drágától végre élőben is hallhattam Fantine dalát. Egyszerűen zseniális a nő. Gondolom mondanom sem kell, hogy amikor Fantine meghalt, és Jean Valjean-ra bízta a lányát, akkor bőgtem rendesen. 

Ámultam az egész előadáson, olyan csodás volt és annyira hamar eltelt az első felvonás, hogy valami hihetetlen. Solti Ádám is fantasztikus volt Marius szerepében, és Tóth Andi, az X-faktor 2014-es nyertese is remekelt, habár Őt sosem bírtam, de ennek ellenére nem volt bajom vele. Amúgy Ő Ephonine karakterét keltette életre. Ha színésznő lennék valami csoda folytán, akkor Ephonine egy nagy szerepálmom lenne. 

A második felvonásban felgyorsulnak az események, és akár csak a Rómeó és Júliában, itt is majdnem végig bőgtem a második felvonást. A végén pedig egyenesen zokogtam. Ha tehetitek akkor feltétlen nézzétek meg, mert tényleg csodálatos darab!