Mint említettem már nektek, augusztus 11-én volt lehetőségem, hogy megnézzem a Szegedi Sazabadtéri Játékokon, a " A Notre Dame-i toronyőr" című musicelt, ami az Operettszínház legújabb darabja. Kezdjük az elején. Voltam olyan szerencsés, hogy pont azon a héten betegedtem le, és péntek reggel úgy keltem fel, hogy lázas voltam, illetve nagyon köhögtem, ezért úgy volt, hogy nem megyünk el az előadásra, hanem inkább otthon pihenek. Viszont tudtam, hogy ha maradok akkor megbánom majd, és végül rohadt jó döntést hoztam, hogy nem hagytam ki a darabot. 

Quasimodo szerepében Veréb Tamást láthattuk, akit azok is ismerhetik, akik nem mozognak a színház világában, hiszen tavaly Tomi nyerte meg a Sztárban sztár című műsor 4.évadát. Tudtam, hogy csodás hangja van, de élőben még nem hallottam, és igazán nagy meglepetést okozott, mert hihetetlen hangja van! Egy igazi tehetség a srác, nagy jövő áll előtte! Nem lehet könnyű úgy végig játszani egy darabot, hogy szó szerint egy púp van az ember hátán és mindvégig figyelni kell arra, hogy görnyedt legyen a testtartása,gondoljunk csak bele, hogy így mennyire nehéz lehet énekelni. Viszont Tomi mindvégig fantasztikus volt. 

A női főszerepet Gubik Petra játszotta, akit még szintén nem láttam játszani és valahogy olyan idegen volt számomra. Viszont Esmeraldaként bebizonyította, hogy nem hiába kapta meg a főszerepet. Vágó Zsuzsi is játszott, aki egy istennő volt most is, de ez egyátalán nem meglepő. Mészáros Árpád Zsolt volt a cigányok királya, Szapó P Szilveszter pedig Claude Frollo-t keltette életre. Szilveszternek eléggé negatív szerepe volt, de ez mit sem vont le a játékából. 

Az első felvonás közepe felé volt egy kis aggodalom, hiszen elkezdett esni az eső. A szervezők azonnal felkapcsolták a villanyokat és félbeszakították az előadást. Kero azonnal a színpadon termett és közölte a közönséggel, hogy mindjárt felhívják a repteret és érdeklődnek az iránt, hogy merre tart az eső, de addig is esőkabátokat osztanak ki a nézőknek. Pár perc múlva közölte Kero, hogy az eső kikerül minket és hamarosan folytadódik az előadás. Kb 20 perces szünet után már újra a sznípadon voltak a színészek, és kalapot emelek előttük, hogy úgy tudtak tovább haladni, minhta mi sem történt volna, pedig premier előadásról volt szó, nem pedig egy olyan darabról, amit már 100 alkalommal játszottak. Nem akarok spoilerezni, de annyit elárulok, hogy a történet nem happy end-el zárul. Amint vége lett az előadásnak, a nézől állva tapsoltak és tényleg nagyon,nagy siker volt a darab. 

A zenék, a koreográfia és a dalok is mind-mind fantasztikusak voltak. Valamint a mondanivalója is igazán telitaláló még így 2017-ben is. Aki teheti az mindenképp nézze meg a színházban, vagy pedig jövőre Szegeden, mert ez tényleg egy csoda.